Jelenet

BELSŐ - IRODA - NAPPAL

Felső kameraállás - félközeli

Romos irodahelyiség, a berendezés pozdorjává zúzva. A főhős, József egy asztal maradványainál üldögél. Öltözéke a legelképesztőbb rongyokból áll. A betört ablakon dől be a füst. Berepül egy madár, köröz a romok között; József hirtelen felé nyúl, elkapja, a szájába tömi és lenyeli egészben. Bejön Péter, akinek a legtöbb végtagja hiányzik, ezeket pocsék protézisekkel pótolták. Megáll József mellett.

Premier plán:

Péter: Szervusz, Józsi.

Premier plán:

József: Szervusz (kezet nyújt). Hát te?

Péter: Munkaidő van, gondoltam, benézek. Már egy hónapja nem jártam itt, de látom, nincs semmi újság. Hanem rólad hallottam valami furcsát.

József: Tényleg? Micsodát?

Péter: Az az igazság, hogy elég durva.

József: Azért csak mondd.

Péter: Szóval, azt beszélik, hogy újabban állatokat molesztálsz.

József: Én? Soha eszembe sem jutott. Honnan gondolják?

Péter: És mi volt az a tegnapi?

József: Milyen tegnapi?

Péter: Kábé húsz tanú van rá, hogy a főtéren megdugtál egy kutyát.

József: És már ez is valami?

Péter: Én nem tudom. Szerinted nem?

József: Nem. Szeretem a kutyákat. Aranyosak, meg minden.

Péter: Nem gondolod, hogyha megdugod őket, az valamilyen szinten mégiscsak túlzás?

József: Ezekben a mai időkben?

Péter: Végülis...

József beleszimatol a levegőbe.

Mi ez a sok füst?

Péter: Ég az épület. Láttam, amikor jöttem befelé.

Félközeli, felső kameraállás.

József: Ó. (Felkel, nyújtózkodik.) Akkor talán mennünk kellene, nem?

Péter: Nem ártana.

József elindul kifelé, de hirtelen megtorpan.

József: Az asztalfiókban van egy üveg whisky, azt hozzad, légy szives.

Péter: Oké.

Kinyitja a fiókot, turkál, előhúz egy palackot.

Péter: Megvan!

József után siet.

Totál: az üres helyiség.